Szurovecz Kitti: Gyémántfiú

"Kicsi Jane! Ez most nagyon fáj. Sose hittem volna, hogy éppen te... Hogy életed utolsó perceiben itt állsz majd velem szemben. Persze tudtam, hogy eljön a nap, csak abban bíztam, hogy nagyon-nagyon soká! Kicsi Jane! Könyörögve kérlek, ne gyere közelebb! Élned kell, mert mától az idők végezetéig nem létezhetek nélküled..."

 Magával ragadott, nem tudtam letenni, annak ellenére, hogy a hatszáz oldalból ötszázat végigszenvedtek, hogy az egész egy... egy nyálas tiniregény volt... és... és... IMÁDTAM! 
 Kiskoromban színésznő szerettem volna lenni. Ez az álom már elmúlt, de még mindig szerencsésnek tartottam a sztárokat, hogy mennyire jó életük lehet. De ez a könyv ráébresztett, hogy nem véletlen, hogy a sztárok nagy része drogozik, bár el kell ismernem, Nick Richards, a maga igen labilis lelkiállapotával, és a folyamatos depressziójával no meg természetesen az öngyilkossági kísérlettel nem volt épp egy férfias férfi (fiú), stresszes élet ide vagy oda. Hogy arról ne is beszéljek, hogy otthagyta Heilyt.
 Annyira még szereplőt nem utáltam, mint Mártit (na jó... volt azért még pár gyűlölt karakter más könyvekben is) végig azért drukkoltam, hogy valaki csináljon már vele valamit. És... amikor meghalt, az mégis meglepett. 
 Tudom, hogy van folytatás, de kihagyom. Ez így volt befejezett, nincs elvarratlan szál.

Arthur Madsen: Five

Arthur Madsen: Five

Az első dolog, amit kiszúrtam a könyvön, az a csaj szeme (a fenti képen nem látszik túl jól, de ha valaki már látta "élőben" a borítót,   akkor tudja, hogy mire gondolok) Nem tudom, mi fogott meg a történetbe, de nem tudtam letenni. Nem szokásom, de még a tanórákon is sokszor elővettem, amikor éppen nem kellett figyelni! Egyszerűen annyira lekötött, bár sok váratlan fordulat nem volt benne. A "kilencbetűs" lepett meg egyedül, amúgy az egész teljesen kiszámítható volt, főleg az úgymond "szerelmi" szál, ami teljesen logikátlan, mégis tökéletesen kiszámítható volt. Úgy értem, az elején nem bírták egymást, aztán a végén meg egymásba szerettek, mindenféle átmenet nélkül.

A főszereplőket megszerettem, mind az ötöt, ami nálam ritka.

Viszont egy kissé kidolgozatlannak találtam...a negatív szereplőket különösebben nem is részletezte. Ő gonosz, kegyetlen, hataloméhes, és akadályozza a főszereplőket. És... ennyi. Kicsit...bővebben is kifejthette volna.

Időben egyáltalán nem tudtam berakni. Először a '70-es évekbe képzeltem az autók alapján .Aztán a '90-es évekre gyanakodtam. Majd kiderül,hogy a XXI. században vagyunk...

 És mennyi idő telte el??? Napoknak tűntek, de Berria barátnője meg végig telefonálta az egészet...

 És a másik, ha már a sablonosságnál tartunk: mégis mi a különbség a kriccsek és az emberek között? A kriccsek nyakán van egy jel, és a középkorban ragadtak néhány griffel meg mutáns kecskével...húúúúhaaa... Na mármost, két elfogadható megoldást tudnék elképzelni:

1) Kitalál egy tökéletesen új világot, ahol más kitalált lények is vannak, nem csak griffek, meg kétfejű kecske.

2) Azt mondja, hogy visszaugrottak az időben, de ezt semmiképp sem állíthatjuk a sztoriról, mivel, kétfejű kecskék és griffek SOHA nem éltek, és tudtommal a középkorban leginkább pottyantóst használtak, meg éjjeliedényt, az angol vécé még ötlet sem volt, nemhogy az utcán legyen kint SZEMÉLYZETI VÉCÉ! 

Meg Cabot - Kim Harrison - Michaele Jaffe - Stephenie Meyer - Lauren Myracle: Pokoli báléjszakák

Pokoli báléjszakák

Nagy örömömre ez nem egy összefüggő történet, hanem öt novella - minden este egy vagy kettő.

Meg Cabot: A Pusztító lánya: Ez nagyon tetszett,bár sokat nem tudok róla mondani,mivel rövidke volt nagyon

Lauren Myracle: A virágcsokor: Annyira kiszámítható volt és ostoba, hogy a végén már belefejeltem a könyvbe

Kim Harrison: Madison Avery és a Nagy Kaszás: Nem értettem, egész egyszerűen túl magas volt.Valószínűleg annyira nem volt bonyolult,de én meg túl fáradt voltam hozzá,és annyira nem tetszett,hogy újraolvassam.

Michaele Jaffe: Csók és ármány: Abszolút kedvenc, az öt közül ez volt a legjobb,és éppen elég hosszú volt. A címe olyan, mintha egy rossz brazil szappanopera lenne,de ez senkit ne tévesszen meg,mert nagyon jó!

Stephenie Meyer: Földi pokol: Az eleje nagyon tetszett,de a végkifejlettel elégedetlen vagyok!Bár a Twilight után nem tudom,mire számítottam Meyertől.

Összességében 5/10 pontot kapna,csak nem szoktam a könyveket így pontozni.

Kerstin Gier: A fiúk olyanok, mint a rágógumi

Kerstin Gier: A fiúk olyanok, mint a rágógumi

Bevallom, nem vártam ettől a könyvtől sokat, de még így is nagyot csalódtam. Úgy hoztam ki a könyvtárból, hogy egy könnyű olvasmány lesz, egy nap alatt átrágom magam rajta, és egy kicsit kikapcsol, de egész egyszerűen ostoba volt. Harmincöt oldalt bírtam, és annyi volt, nem voltam képes folytatni. Kerstin Giertől ennél sokkal többet vártam volna, és még az sem lehet mentség, hogy nem az én korosztályomat lőtték be, mert tizennégy éves kortól ajánlják. Teljesen olyan volt, mintha egy tíz éves gyerekeknek szóló történetet átírtak volna úgy, hogy tizennégy éveseknek lehessen eladni. Nem is mondok többet, csak ennyi jött le a harmincöt oldal alatt.

Így vizsgáztam én

 Mint a halálraítéltek a kivégzésük előtt...
Várunk,már mindenki türelmetlen...
S ekkor halljuk: "gyertek!"...
 Odalépek az asztalhoz,és úgy érzem,a jövőm függ a kis borítékokon.Bal kezemet kinyújtom,behunyom a szememet,s megragadom az egyiket...a kezemben a boríték...reszketek...nem akarom megtudni,mi áll benne...még nem.
 De nem húzhatom tovább az időt,még hárman várnak mögöttem az ítéletükre.
 Lassan,amennyire lassan csak lehet,kinyitom a borítékot,s a benne lévő lapot a kezembe veszem. 
- A 17-es tétel...négyszögek csoportosítása - nyögöm,olyan hangosan,amennyire reszkető hangom engedi.Közben százszor,ezerszer megbánom,hogy pont azt a borítékot sikerült megtalálnom...szinte bármi jobb lett volna...
 Odacsoszogok a helyemhez,amit még pár perccel ezelőtt stoppoltam magamnak.Leülök.Tudom,nincs sok időm,a pánik kezd eluralkodni rajtam.Ha bepánikolok,végem.Két karomat összefonom,és az asztalra rakom,arra hajtom a fejem.Próbálom kizárni a külvilágot.Lassan kezdek megnyugodni,a légzésem egyre nyugodtabb,bár még mindig zihálok,de már levegőt legalább kapok...már ez is valami.
 Amikor a fejem már nagyjából kitisztult, elkezdek írni.A kezem remeg,az írásom mint a macskakaparás,de nem érdekel,leírok mindent,ami az eszembe jut.
Mikor úgy érzem,befejeztem,jelentkezek...jelzik,hogy menjek...
 Odamegyek,leülök.Próbálok levegőhöz jutni.Már épp belevágnék - lesz,ami lesz alapon - jelzik,hogy még várjak,mindjárt jön a következő áldozat,aki szintén rálép arra az útra,amelyiken én épp járok...most lép be a terembe...nem vagyunk különösebben jóba,mégis izgulok érte... 
- 8-as tétel.Egyenletek. - jelenti ki.
- A kis mázlista - gondolom,de nincs időm tovább ezen agyalni,jelzik,hogy elkezdhetem
 Belevágok.A hangom remeg.De csak mondom.Néha félbeszakítanak,amikor valami nagy baromságot mondok.Visszakérdeznek.Néha megállok levegőt venni,vagy elgondolkodni azon,hogy jót mondtam-e...
 -Mi van a deltoid átlóival? - kérdez vissza...kell pár másodperc,mire felfogom.
- Merőlegesen felezik egymást. - válaszolom.Ez van a papíromon... nem vagyok abban az állapotban,hogy végiggondoljam,helyes-e az,amit írtam.
- Az egyik szó nem jó. - Vajon melyik... - Felezik egymást?Nézd meg jobban,biztos vagy te ebben?
- Nem felezik egymást!A szimmetriatengely felezi a másik átlót - hogy én mekkora egy hülye vagyok.
Ülök.Várom,hogy most mi lesz.Én a magam részéről befejeztem.
- Úgy be tud pánikolni... - a matektanárom mondja ezt a másik vizsgáztató tanárnak - ...hogy az valami förtelem 
 Mondják a jegyet,de képtelen vagyok felfogni.Ez egyszerűen nem létezik!
- .... Nem baj? - hallom a kérdés második felét.Mi nem baj?
- Nem,persze,hogy nem baj! - Csak tudnám mi...
 Próbálok nem összerogyni,egyenesen tarom magam,amennyire csak lehet.Kilépek a teremből,becsukom magam mögött az ajtót.
 Már nem lát senki...
Nekidőlök a falnak,egy könnycsepp gördül végig az arcomon.Ám a könny sosem érkezik egyedül,s ez most sem volt másképp.Próbálom magamban tartani a zokogást.Szünet van,most épp nem lát senki,de bárki megláthat.Végigmegyek a folyosón görnyedt háttal,könnyes arccal.Tanárok,diákok jönnek velem szembe,látom az értetlenséget az arcukon.
 Odaérek a termünkhöz.Én vagyok az első,aki visszatért.
Az osztálytársaim egyből megrohamoznak,kérdéseket tesznek fel,vagy százat.Nem is számolom,hányra válaszolok,egyszerre kérdeznek legalább hárman,viszont ennyi kérdésre nem tudok válaszolni,és mire egyre mondok valamit,máris rám zúdítják a következő adagot.
 Megválaszolok annyi kérdést,amennyit csak tudok,mire valaki könnyáztatta arcomat látva rákérdez a lényegre.
- Hányas lett? - ebben a pillanatban hirtelen beugrik minden.Az elmúlt hónapok.A tanulással töltött idő.Minden másodperc,mikor úgy éreztem,hogy ennyi,kész,vége én ezt nem értem,én ehhez túl hülye vagyok,feladom.Az összes lépcsőzés,miután már lihegtem,nem kaptam levegőt,amikor úgy éreztem,menten megfulladok.Amikor a vizsga előtt azt hittem,odahányok.És persze a könnyek,amiket vizsga előtt,közben,és után ejtettem.És újra kitörtek belőlem a könnyek.A megkönnyebbülés könnyei.
- Ötös!

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt

Becca Fitzpatrick: Csitt, csitt

 "Az a baj az emberi vonzalommal, hogy nem lehet tudni, viszonzott-e."

 Valaki magyarázza meg nekem,hogy ebbe a könyvbe mi tetszett neki??? Hogy kapott ez a könyv 84%-os értékelési átlagot???

Tényleg, teljesen pozitívan álltam hozzá, hiszen csupa jót hallottam róla, de nem, akkor sem voltam megelégedve vele, egy óriási csalódás volt.

Hogy mi a problémám?

 Kezdjük a történettel. Ahogy olvastam, eszembe jutott a Tökéletes Kémia Simone Elkelestől. Mindkét történetben tanulópárok lesznek akaratuk ellenére, először utálják egymást, mindent megtesznek, hogy elkerüljenek egymás mellől, de végül egymásba szeretnek. Csak a Csitt csittben kapott némi fantasy beütést, és a Tökéletes kémiát jobban élveztem. 

 A karakterekkel folytatnám. Nora olyan...nem is tudom, túl egyszerű volt, és ostoba,Vee-től pedig egész egyszerűen idegbajt kaptam. De a legrosszabb Folt! Mindenki odavan érte, pedig egy nyomulós, nagyszájú, provokatív karakter.

 Végül a stílusa. Ez volt az egyetlen, ami még úgy egészen tűrhető volt, de erőltetettnek találtam, és ez sem volt olyan jó, hogy élvezhetővé tette volna a könyvet.

B.M. Grapes:Jóslatok hálójában

B.M. Grapes:Jóslatok hálójában

"Nem akartam semmit se látni ebből a világból, mert semmi jót nem láthattam, a rosszra meg nem voltam kíváncsi."

Letehetetlen! Imádtam! Ez a faliújságos Mai Hírek megoldás egyszerűen tökéletes volt. Misztikum, izgalom, nyomozás, meg persze egy kis szerelem... minden megvolt benne, ami kell. Sokan írták, hogy már az elején tudták, ki az a JJ. Hát elismerem, lehet, hogy én vagyok egész egyszerűen tök hülye, de nagyot néztem, amikor kiderült, magamtól az életbe nem találom ki. Az szerzőnek sikerült TÖKÉLETESEN összezavarnia, a végén már mindenki gyanús volt. Vagyis igazából már az elején is, bár nincs kizárva, hogy én vagyok túlzottan gyanakvó.

 Az elején egy kicsit unalmasnak tűnt, de aztán beindult a sztori, és egyszerűen képtelen voltam letenni.
 A karakterekkel tökéletesen meg voltam elégedve, a "bűntények" nagyon nagyon nagyon jól ki voltak találva.
 Csak ajánlani tudom!

Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala

Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala

  

"Nem felejted el annak az embernek az arcát, aki az utolsó reményed volt."

  

 Elég érzékeny lelkű lány vagyok, bizonyos lelkiállapotban bármin képes vagyok kiborulni, ezért ódzkodtam az elolvasásától. Aztán az egyik osztálytársam rábeszélt, hogy nézzem meg vele a filmet. Sokkal durvábbra számítottam. Nagyjából a megszállottja lettem, a zenéjét már rongyosra hallgattam, csoda,hogy még nem untam meg. Ezek után azonnal el akartam olvasni.

 A könyv sem okozott csalódást. Alapból is nagyon gyorsan olvasok, de még magamhoz képest is rekordidő alatt végeztem. Az alaptörténet brutális, a tálalás már nem annyira. Az egyetlen kifejezetten drasztikus jelenet, ami a filmbe nem is került bele, úgy, ahogy a könyvben van, és amin tényleg kiakadtam, az az volt, amikor a legvégén a farkasok kínozták Catót.

 Elborzasztott, hogy a valóságban is élnek hasonló körülmények között...

 Nagyon bírtam, hogy az egész egy valóságshow-nak volt kitalálva, remek ötlet.

 A karakterek tetszettek, kedvenceim Prim, Ruta(a filmben Rue), Haymitch és Cinna. A tévé előtt ülve nem volt szimpatikus, viszont a könyvben odavoltam Rókaképűért (Foxface). Clove-val épp fordítva voltam, a könyvben nem szívleltem túlzottan, viszont a filmben a favoritjaim közé tartozott.

 Mindenki arra kíváncsi,hogy melyik fiút választja Katniss. Én? Engem hidegen hagy a főszál. Panem, a körzetek, a Kapitólium sorsa sokkal jobban izgat...

"-Peeta - szólalok meg halkan. - Azt mondtad az interjúban, hogy belém vagy zúgva, mióta az eszedet tudod. Ez pontosan mióta tart?

-Nos, lássuk csak. Ha jól emlékszem, az első tanítási nap óta. Ötévesek voltunk. Rajtad piros skótkockás ruha volt, a hajadat pedig... akkoriban még két copfban hordtad, nem egyben, mint most. Az  apám mutatott meg,amikor sorban álltunk a beiratkozásnál - meséli Peeta.

- Az apád? Ezt nem értem - nyögöm ki elképedve.

- Azt mondta: ,,Látod azt a kislányt? Feleségül akartam venni az anyukáját, de megszökött egy szénbányásszal" - folytatja Peeta.

- Micsoda? Ezt most találod ki! - kiáltok fel.

- Nem, tényleg így volt - erősködik Peeta. - Mire én így szóltam: ,,Egy szénbányásszal? Miért akart volna hozzámenni egy szénbányászhoz, amikor ott voltál te?" Erre apa azt mondta: ,,Mert az a férfi  olyan szépen énekelt, hogy a madarak is megálltak, hogy meghallgassák."

Simone Elkeles: Perfect Chemistry (Tökéletes kémia), Rules os Attraction (A vonzás szabályai)

Simone Elkeles: Perfect Chemistry (Tökéletes kémia)

"Immár mélyen együtt érzek a lányregények hőseivel, pedig tőlük aztán folyton behánytam.Mert én pontosan ugyanolyan nyálas, tökkelütött idióta vagyok, mint ők.Mindent feláldoznék egy lányért. Estoy enamorado...szerelmes vagyok."

Hát...kész...egyszerűen...nem értem!Nem ismerek magamra!Nem találok szavakat...Soha sem olvasok ilyen könyveket,utálom őket!Nyálas,az egész tök sablonos,tipikus amerikai tinisztori!És mégis...képtelenség letenni!Mondhatnám,hogy egyhuzamban kiolvastam,de ez így nem teljesen igaz.Valamikor az éjszaka folyamán kidőltem könyvvel a kezembe.Pár óra alvás után felkeltem,és folytattam tovább.És kiolvastam. Ez...hihetetlen!
Nem jó,ha két szereplő szemszögét is leírja a könyv,kivéve itt!
Ami viszont nagyon zavart,hogy tele volt spanyol szavakkal,kifejezésekkel a könyv.Igazából ezzel sem lett volna semmi baj,ha mondjuk a lap alján van a fordítás,vagy tudok spanyolul.De mivel a könyv végén volt a "szótár",és egy mukkot sem tudok spanyolul,mindig hátra kellett lapozni.
 Két teljesen különböző gondolkodású,viselkedésű,lelkivilágú fiatal,akiket elválasztanak a társadalmi különbségek.Teljesen sablonos...és mégis annyira jól van megírva,hogy letehetetlen!

Simone Elkeles: Rules of Attraction (A vonzás szabályai)

"-Veszélyes vagy - mondja.
-Miért?
-Mert a lehetetlent is elhiteted velem"

Nagy csalódás volt a Tökéletes kémia után. Mármint nem volt rosszabb, csak gyakorlatilag ugyan azt mesélték el még egyszer, egyedül a szereplők voltak mások, meg egy minimális változtatás volt a cselekményben. Már nem varázsolt el annyira, mint az első része. És azt hiszem, a harmadik részt már el sem fogom olvasni.

Jessica Day George:Éjféli Bál

Jessica Day George:Éjféli Bál

  "Vajon le lehet olvasni az arcáról,hogy megátkozták?Fáradtnak tűnt,de ezt természetesnek tekintette.Vajon az átok - amely rajta,a testvérein és az anyján ült - képes nyomot hagyni az emberen?"

A könyvesboltban egyből kiszúrtam és meg is vettem. Amit már bánok. Nem tetszett annyira, untam egy kissé. 14 éves kortól ajánlják, és én még nem voltam 13, amikor olvastam, és ezt nem azért írom, mert annyi minden múlik azon a csonka másfél éven, de elgondolkodtam azon, hogy, ha én már ennyi idősen unom, akkor ezt hogy élvezheti egy 14, 15, 16 éves?
 Aranyos.Ezzel a szóval tudnám leginkább jellemezni a könyvet.Egy mesét,a Széttáncolt cipellőket dolgozta fel,12 virágnevű lánnyal,jóval,gonosszal...tündérmese.Már az elején tökéletesen egyértelmű volt,ki a jó,ki a gonosz

 Ami a legjobban kiakasztott,az az volt,hogy a neveket magyarosították,de úgy,hogy az ajánlóban még a főszereplő "Rose" volt,viszont a könyvben már "Rózsa".Ennek értelmét egyszerűen képtelen vagyok felfogni.Mert ha az írónő Rose-nak keresztelte,akkor azt minek fordítják magyarra?

 A kötögető főhős meglepett,még életemben nem hallottam olyan katonáról,aki szabadidejében KÖT.Igen,köt,sálat,sapkát,zoknit,és hasonlókat.Kötögető katona????Naneee...
 Azon a sok lányon nem tudtam kiigazodni.Számomra kicsit...kidolgozatlanok...mármint nem tudunk meg róluk túl sokat.Rose-ra (vagy Rózsára) fektették a hangsúlyt (meg persze a kötögető katonára) de a maradék 11 testvérről keveset tudunk.Én szívesen megismertem volna őket is.
 Az ikrek,Orchidea és Pipacs voltak a kedvenceim.Nem tudom,miért de egyszerűen oda voltam ezért az ikerpárért.Pipacs vagány,nagyszájú,míg Orchidea csöndes,jó kislány "igazi mintagyerek",mint a könyvbe is olvashatjuk.
 Egy aranyos tündérmese...