Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala

Suzanne Collins: Az Éhezők Viadala

  

"Nem felejted el annak az embernek az arcát, aki az utolsó reményed volt."

  

 Elég érzékeny lelkű lány vagyok, bizonyos lelkiállapotban bármin képes vagyok kiborulni, ezért ódzkodtam az elolvasásától. Aztán az egyik osztálytársam rábeszélt, hogy nézzem meg vele a filmet. Sokkal durvábbra számítottam. Nagyjából a megszállottja lettem, a zenéjét már rongyosra hallgattam, csoda,hogy még nem untam meg. Ezek után azonnal el akartam olvasni.

 A könyv sem okozott csalódást. Alapból is nagyon gyorsan olvasok, de még magamhoz képest is rekordidő alatt végeztem. Az alaptörténet brutális, a tálalás már nem annyira. Az egyetlen kifejezetten drasztikus jelenet, ami a filmbe nem is került bele, úgy, ahogy a könyvben van, és amin tényleg kiakadtam, az az volt, amikor a legvégén a farkasok kínozták Catót.

 Elborzasztott, hogy a valóságban is élnek hasonló körülmények között...

 Nagyon bírtam, hogy az egész egy valóságshow-nak volt kitalálva, remek ötlet.

 A karakterek tetszettek, kedvenceim Prim, Ruta(a filmben Rue), Haymitch és Cinna. A tévé előtt ülve nem volt szimpatikus, viszont a könyvben odavoltam Rókaképűért (Foxface). Clove-val épp fordítva voltam, a könyvben nem szívleltem túlzottan, viszont a filmben a favoritjaim közé tartozott.

 Mindenki arra kíváncsi,hogy melyik fiút választja Katniss. Én? Engem hidegen hagy a főszál. Panem, a körzetek, a Kapitólium sorsa sokkal jobban izgat...

"-Peeta - szólalok meg halkan. - Azt mondtad az interjúban, hogy belém vagy zúgva, mióta az eszedet tudod. Ez pontosan mióta tart?

-Nos, lássuk csak. Ha jól emlékszem, az első tanítási nap óta. Ötévesek voltunk. Rajtad piros skótkockás ruha volt, a hajadat pedig... akkoriban még két copfban hordtad, nem egyben, mint most. Az  apám mutatott meg,amikor sorban álltunk a beiratkozásnál - meséli Peeta.

- Az apád? Ezt nem értem - nyögöm ki elképedve.

- Azt mondta: ,,Látod azt a kislányt? Feleségül akartam venni az anyukáját, de megszökött egy szénbányásszal" - folytatja Peeta.

- Micsoda? Ezt most találod ki! - kiáltok fel.

- Nem, tényleg így volt - erősködik Peeta. - Mire én így szóltam: ,,Egy szénbányásszal? Miért akart volna hozzámenni egy szénbányászhoz, amikor ott voltál te?" Erre apa azt mondta: ,,Mert az a férfi  olyan szépen énekelt, hogy a madarak is megálltak, hogy meghallgassák."